Parodontális rizikóbecslés

Szondázási vérzés százalékos aránya (BOP)

A szondázási vérzést (BOP) standardizált parodontális szondával, a tasak aljának enyhe szondázásával határozzák meg.

Az eredmény dichotóm: pozitív vagy negatív. Az alkalmazott nyomás nem haladhatja meg a 0,25 N-t (25 g).

A BOP-ot foganként négy helyen mérik (mezio-bukkális, közép-bukkális, diszto-bukkális és közép-orális). Ezt legcélszerűbb kvadránsonként végezni, először a bukkális, majd az orális mérésekkel.

A szondázási vérzés pontszáma a pozitív helyek száma osztva a helyek teljes számával, megszorozva 100-zal.

A ≥5 mm szondázási mélységgel rendelkező parodontális tasakok száma

Foganként négy helyen óvatosan szondáznak (mezio-bukkális, közép-bukkális, diszto-bukkális és közép-lingvális). Feljegyzik az 5 mm-es vagy annál mélyebb tasakok számát.

A páciens betegségprogressziós kockázatának felmérésekor a ≥5 mm szondázási mélységű reziduális tasakok számát a betegség kiújulásának második kockázati mutatójaként értékelik a rizikóbecslés funkcionális diagramjában. A skála lineáris módon fut, a vektoron 2, 4, 6, 8, 10 és ≥12% a kritikus érték.

A legfeljebb 4 reziduális tasakkal rendelkező egyének viszonylag alacsony kockázatú pácienseknek tekinthetők, míg a 8-nál több reziduális tasakkal rendelkező páciensek a betegség kiújulása szempontjából magas kockázatú egyéneknek számítanak.

Elvesztett fogak száma

A jelenlegi rizikóbecslés szempontjából a teljes fogazat 28 fogból áll (a bölcsességfogak nem számítanak bele). Azokat a bölcsességfogakat, amelyek mezializálódtak a második molárisok helyére, második molárisnak kell számítani.

A fogazatból elvesztett fogak számát a harmadik molárisok nélkül (28 fog) számolják, függetlenül azok pótlásától. A skála szintén lineáris módon fut, a vektoron 2, 4, 6, 8, 10 és ≥12 a kritikus érték.

A legfeljebb 4 elvesztett foggal rendelkező egyének alacsony kockázatú kategóriába tartozó pácienseknek tekinthetők, míg a 8-nál több fogat elvesztett páciensek magas kockázatú kategóriába tartozónak tekintendők.

A csontvesztés százalékos aránya a páciens életkorához képest

A csontvesztés százalékos arányát a hátsó fogak röntgenfelvételei alapján becsülik meg. A legnagyobb veszteséggel rendelkező hely adja a csontvesztés értékét.

Az alapcsontszintet a CEJ-től apikálisan 1 mm-re feltételezzük. A csontvesztést durván, 10%-os lépésekben becsülik meg. Amennyiben periapikális röntgenfelvételek nem állnak rendelkezésre, szárnyas röntgenfelvételek használhatók. Ezen közelítés céljából a csontvesztést mm-enként 10%-ra becsülik.

A páciens betegségprogressziós kockázatának felmérésekor az alveoláris csontvesztés mértékét a páciens életkorához viszonyítva a betegség kiújulásának negyedik kockázati mutatójaként becsülik meg a rizikóbecslés funkcionális diagramjában.

Szisztémás tényezők

A betegségre való fogékonyság és/vagy a parodontális betegség progressziójának módosítására vonatkozó legmegalapozottabb bizonyítékok az I. és II. típusú (inzulinfüggő és nem inzulinfüggő) cukorbetegségben szenvedő populációkon végzett vizsgálatokból származnak.

Felismerhető, hogy a cukorbetegség parodontális betegségekre gyakorolt hatását kezeletlen parodontális betegségben szenvedő pácienseknél dokumentálták, miközben a mai napig nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték a kezelt páciensekre vonatkozóan. Ésszerű azonban feltételezni, hogy a szisztémás állapotok befolyása a betegség kiújulását is érintheti.

A páciens betegségprogressziós kockázatának felmérésekor a szisztémás tényezőket, ha ismertek, csak az ötödik kockázati mutatóként veszik figyelembe a betegség kiújulására vonatkozóan a rizikóbecslés funkcionális diagramjában. Ebben az esetben a magas kockázatú terület kerül megjelölésre ehhez a vektorhoz. Ha nem ismertek vagy hiányoznak, a szisztémás tényezőket nem veszik figyelembe a kockázat általános értékelésekor.

Környezeti tényezők

A dohányfogyasztás, túlnyomórészt cigarettázás formájában, és nem tubákolás vagy rágódohányzásként, befolyásolja a krónikus parodontitisben szenvedő páciensek fogékonyságát és a kezelés kimenetelét.

A páciens betegségprogressziós kockázatának felmérésekor a környezeti tényezőket, például a dohányzást a parodontális betegség progressziójának hatodik kockázati tényezőjeként kell figyelembe venni a rizikóbecslés funkcionális diagramjában.

Annak ellenére, hogy kevés bizonyíték áll rendelkezésre a cigarettázás és a fenntartó parodontális terápia (SPT) során tapasztalt romló eredmények kapcsolatáról, ésszerűnek tűnik az erős dohányosokat (≥20 cigaretta/nap) a fenntartás során a magasabb kockázatú csoportba sorolni.

Míg a nemdohányzók (NS) és a leszokott dohányosok (FS: több mint 5 év telt el a leszokás óta) relatíve alacsony kockázattal rendelkeznek a parodontitis kiújulására, az erős dohányosok (HS: naponta több mint egy doboz elszívásaként meghatározva) határozottan magas kockázatnak vannak kitéve.

Az alkalmi dohányosok (OS: <10 cigaretta naponta) és a mérsékelt dohányosok (MS: 10-19 cigaretta naponta) a betegségprogresszió szempontjából közepes kockázatúnak tekinthetők.

Referencia

LANG N P, TONETTI M S: Periodontal risk assessment (PRA) for patients in supportive periodontal therapy (SPT). Oral Health Prev Dent 1: 7-16 (2003).